„Áldom az Istent, hogy itt lehetek, hogy egy lehetek közületek.” Ez az idézet költözött bele a szívembe, mikor megismertem a Forrás Iskolát. Éreztem, hogy megtaláltam azt a helyet, ahol a zene szeretete által, hivatásom igazán kiteljesedhet. 2019. szeptemberétől látok el vezetői feladatokat az alapfokú művészeti iskolában. Ezt a rám bízott munkát örömmel és tiszta szívből végzem.

Művészeti iskolánk pedagógusai figyelő tekintettel követik tanítványaik haladását, fejlődését, legyen az zeneművészet vagy képzőművészet. A sikeres billentyűleütés, határozott dallamvezetés, színekkel teli rajzlap öröm nekik, és öröm a gyermeknek. Azon munkálkodnak, hogy a személyiség gazdagodását, a lélek nemesítését, a bármilyen formában történő alkotást élménnyé és így valahogy maradandóvá tegyék. A művészeti iskola pedagógusai, szakmai szeretettel, alázattal, lelkesedéssel végzik munkájukat életük egyik főtevékenységeként.

A gyerekek között vannak, akik kitartóak és vannak, akik hamar feladják a hangszeres tanulást. Sok esetben az otthoni bátorítás, ösztönzés, gyakoroltatás elmaradása a fő oka a lemorzsolódásnak. Nem csak az iskolai tanulásban, hanem a zenei tanulmányoknál is elengedhetetlen a szülői támogatás és számonkérés. Még ha ki is maradna valaki, másokban felbuzdul a vágy, hogy a helyükre lépjenek. A művészeti tanulmányok őket gazdagítják és más tanulmányaikban is segítik, de általa ők is gazdagíthatnak másokat.

Tanszakaink folyamatosan bővülnek, egyre színesebb a hangszerpalettánk. A gyerekek tanulhatnak zongorán, szintetizátoron, furulyán, fuvolán, hegedűn, dobon.

Művészeti iskolánk kiváló eredményekkel büszkélkedhet. Számos versenyeredményünk van, melyek között volt már nemzetközi aranyérem, számos országos megmérettetésen elért dobogós eredmények és sok-sok helyi, regionális versenyről hoztunk már el különböző díjakat.

Garamvölgyi-Bene Beáta
Művészetoktatási vezető

Képzőművészet, Grafika és festészet tanszak

Nehéz megfogalmazni mi az, hogy művészet annak, aki ebben él. Ez a hétköznapunk, a hétvégénk, a munka, a pihenés, a kikapcsolódás….. milyen szép fadarab! Pont jó lesz tündérkapunak… azt a követ mindenképp el kell vinni, ókori festészet képtöredékének épp jó! Milyen jó, hogy nagyon hideg van, tudunk jégdíszt készíteni! Milyen jó hogy meleg van, tudunk a szabadban festeni….. és így a végtelenségig. Mert a művészet valami ilyesmi; meglátni, megtanulni meglátni! a szépet, a jót, az összefüggéseket a világ dolgai között.

Nyitott szemmel, nyitott szívvel járni, látni, érezni, megérezni, ráérezni. Rácsodálkozni a világra ami körülvesz, megismerni, megérteni, megszeretni, tisztelni, vigyázni rá. A terített asztal gazdái vagyunk, nem a vendégei! Megtanulni kifejezni az érzéseinket, a gondolatainkat, a vágyainkat;  akarni, hinni, tudni a múltat, a jelent, mert a művészet mindig és mindenhol ott van, ott volt. Korkép, korlenyomat. Mikor művészeti korokról beszélgetünk, akkor a kor történelméről, hitvilágáról, a felfedezésekről, tudományokról, zenéről, öltözködésről, sőt! világjárványokról is egyszerre beszélünk – az akkor élt ember világról kialakított nézetéről, amit falra, kőre, papiruszra, vászonra, vázára, papírra rajzolt, vésett, festett, nyomtatott, fújt… Ahogy változunk, változnak az érzéseink, a gondolataink, úgy változik az is, amit képpé alakítunk.

Sokrétű, összetett valami a képzőművészet, mert ahhoz, hogy mindezt meg tudja jeleníteni, ismerni kell a színeket, a teret, az eszközöket, a formát, rengeteg féle ábrázolási módot, amiből aztán a pontos kifejezés érdekében választani kell.  Ahogy Pablo Picasso mondta: ” Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.”

És ez a sokrétegű, összetett, színes, elvont dolog alkalmas arra, hogy mindenkit, aki egy térben alkot, homogén közösséggé alakítson, megszűnik a hierarchia, megszűnnek a különbségek, megszűnik a külvilág…. A rajzi, festészeti, grafikai alapok elsajátítása után a határ a “csillagos ég” – mindent amit valaki gondol, érez, képzel, ki tudja fejezni a színek, formák segítségével.

Milodánovics Ágnes