Köszönjük Urunk, hogy ma is együtt imádhatunk, köszönjük, hogy Te formálod és változtatod a szívünket, köszönjük, hogy szeretsz anélkül is, hogy megérdemelnénk.

Legutóbb beszéltük a jó és rossz félelemről. A rossz félelem mögött mindig van emberi gonoszság, rettegésben tartás, amit a társadalom tagjai igyekeznek kikerülni. Mindannyian egy ország állampolgárai vagyunk, s az ország törvényeit be kell tartanunk. Minél súlyosabb egy törvény, annál nagyobb a visszatartó ereje. A halálbüntetést az Európai Unióban eltörölték, de az USA több tagállamában érvényben van. Van olyan személy, akit ez fegyelmez, nem követ el gyilkosságot. Például van, akit ez sem tart vissza a súlyos cselekményektől. A történelem folyamán is voltak szigorú törvények, gondoljunk Hamurapi, az Ószövetség, vagy Szent László királyunk törvényeire: szemet szemért, fogat fogért elve érvényesült. Testrészek csonkítása, vagy halál járt már a lopásért is. Manapság egyre több szabály, rendőr vagy kamera figyeli az életünket, pl. a közlekedés területén. Kontroll alatt tartják a lépéseinket. Képzeljük el ez alapján azt, hogy az egész föld be van kamerázva, Isten mindent lát és feljegyez az Élet Könyvébe, s ez a könyv egyszer megnyittatik, s kiderül belőle, hogy milyen emberek voltunk, milyen cselekedeteket hajtottunk végre. De Isten félelme: Jó félelem, ami távol tart minket a bűnöktől, a hazugságoktól.

Ebben a tanévben figyeljünk arra, hogy vajon Istennek tetszik-e, amit csinálok, ahogyan viselkedem? Bántom, csúfolom-e az osztálytársaimat, ártok-e nekik, vagy a javukat keresem. Ha azt mondjuk: Isten gyermekei vagyunk, a bűneinket Jézus vérével Isten eltörölte, akkor kegyelmi állapotban vagyunk. De ha butaságot követünk el, érvényes lesz ránk a vetés és aratás törvénye, vagyis

viselnem kell a tetteim következményeit. Ez nemcsak a földi létünkről, hanem az örökkévalóságról szól. Az iskolánkban, az osztályainkban is örömtelibb napjaink lesznek, ha betartjuk a szabályainkat, a házirendünket.

Köszönjük Urunk, hogy Te igazságos és hatalmas vagy, de szeretsz is minket. Tudjuk mi is így szeretni iskolatársainkat, osztálytársainkat, hogy boldogság és öröm töltse be hétköznapjainkat!