Köszönjük Urunk ma is a jelenlétedet, hogy a szívünkhöz szólsz, hogy értsük meg azokat az értékeket, a hűséget, a békességet, amiket akarsz nekünk adni a hétköznapi harcok, küzdelmek között is.
A múlt héten iskolánk értékeiről beszélgettünk, ma a hitünk gyakorlatáról lesz szó. Jézus mondja sokszor a példázatai után: „Akinek van füle a hallásra, hallja…” (Máté 11:15, Márk 4:9, Lukács 8:8)
Ezzel arra figyelmeztet, hogy a szavak értelme nem mindenkinek nyilvánvalóak, csak azoknak, akik fogékonyak rá. Egyfajta felszólítás is ez, hogy a hallottakat ne csak a fülünkkel halljuk, hanem a szívünkkel, elménkkel is fogadjuk el, és alkalmazzuk is az életünkben, különben nem részesülünk a bűnbocsánatban, a békességben, azokban az áldásokban, amiket Isten akar adni. A legfőbb érték pedig az örök élet, ami Isten ajándéka számunkra. A fiatalok, a diákok számára a halál gondolata még messzinek, távolinak tűnik, de gondoljunk a szüleink, nagyszüleink életére, vagy a halálos betegségekre, amikben fiatalok, gyerekek is elhunyhatnak, s máris értékessé válnak a Biblia ígéretei. Isten be tudja tölteni minden szükségünket, garanciát is vállal az ígéretei betartására, ha hiszünk Benne. A hitünket pedig cselekedetekkel bizonyítsuk, alkalmazzuk magunk és mások javára is!
