Szép. A mai reggelünk csak így, egyszerűen, egy szóval; szép. Az iskola tornatermébe költözött a Csodapatika, volt ott mindenféle csodaszer: szomorúság ellen, hiszti ellen, mogorvaság ellen…. csakhogy, aki szeretne ezekből a csodaszerekből, személyesen kell odamennie és kérni. Ami lássuk be…. nem könnyű feladat. Khm, bocsánat, szóval…. szeretnék kérni csodaszert magamnak, hát igen….. hiszti ellen. Igen, […]
Tovább olvasom
amikor elhisszük, hogy a HIT mindenkié. Mindenkié, akár kicsi akár nagy, akár idős akár fiatal, akár leány akár fiú, szegény vagy gazdag….. a felsorolás nagyon hosszú; MINDENKIÉ. Mindenkié, csak rajtunk áll, hogy a hitet beengedjük-e a szívünkbe. Van szemünk, amivel láthatunk, fülünk amivel hallhatunk, – bármelyik érzékszervünk tönkre mehet. De a SZÍV…. sajnos az is […]
Tovább olvasom
Mintha csinosabban öltöznének, mintha máshogy lenne a lányok haja is. “-Nahát, de csinos vagy ma! – A nagy napokhoz ki kell öltözni!” – válaszolja az elsős, és szalad zászlózni. Megint, mintha puhábbak lennének a fények, mintha hangosabb lenne a gyerekek éneke, mintha….. ünnep lenne. Tudjuk, hogy a kereszt üres, hisz üres a sír is! Titka […]
Tovább olvasom
Ne felejtsd el, bármerre is mész, bármilyen címkét is aggat Rád a világ, ÉRTÉKES VAGY! Olyannyira értékes, hogy Valaki az életét adta érted. Érted, aki ezzel a legnagyobb és legszebb “címkével” rendelkezel; Atyád úgy szeret téged, mint a fiát. Értékes vagy!
Tovább olvasom
A forrássulis karszalagok, amivel egyre több gyerek megy haza, fontos dolgot őriznek; valami, amit megígérünk, hogy magunkban javítunk, változtatunk, hogy az Út, amin járunk, könnyebb és egyenesebb legyen. Ezek a döntések bizony nem könnyűek….. néha elesünk. Talán hetvenhétszer elesünk. De felkelünk, mert tudjuk, hogy ilyenkor az ellenség kerített körbe, és tudjuk, hogy a Menny harcol […]
Tovább olvasom
Szólt a kérés ma reggel. Ha bántják az osztálytársadat, mit teszel? Álljon fel, akiben megmozdul valami, hogy nem hagyja az igazságtalanságot! Igen, de hogyan tovább….? Mit teszel? Harcolsz az Igazságért, de hogyan? Tudjátok, mekkora volt Góliát? Hozzá képest mekkora Dávid? …vajon…. volt-e esélye Dávidnak? Mellette ott állt a Seregek Ura. Lehet veled szemben egy hatalmas […]
Tovább olvasom
Szerinted… ez a pohár félig üres, vagy félig tele van? Nem mindegy, hogy éljük az életünket. Hogy látjuk azt a poharat, hogy éljük meg. Mert ha ugyanannyi van benne….. hogyan változhatna meg, hogy másképp lássuk? Hogyan lehetne számunkra is félig tele? Milyen jó, hogy kaptunk erre útmutatást. Boldogabb leszel, ha valamiféle gonosz tanácsot megfogadsz? Ugye, […]
Tovább olvasom
Fény ott, ahol nem ég lámpa, és még nem süt be a Nap. Mégis…. valami Fény, valami áhítat, valami ragyogás, valami megindultság, valami, ami szavakkal nem leírható, képpel nem megmutatható. Valami, ami akkor történik, mikor a nagyok és kicsik úgy énekelnek, hogy nem is veszik észre, hogy elhallgat a zongora és a tanári kíséret, és […]
Tovább olvasom
A bűnt hordozni nehéz. Sokkal, sokkal nehezebb, mint először gondolnánk… de nem ez a lényeg. Hanem épp az, hogy tegyük le! A paradicsomban, mikor az ember evett a Tudás fájáról, ez a kapcsolat, ez a fonal megszakadt…. Ádám nem tudta már helyreállítani. Köszönjük Uram, hogy a Te egyszülött Fiadat küldted el, hogy a megszakadt kapcsolat […]
Tovább olvasom
Összeér a szívünk és együtt tanulunk keresni. A komoly kérdésre, hogy hogyan szoktál keresni pl. otthon, nagyon komoly válasz érkezett: “Megkérem anyukámat!” A gyerekek őszintén beszéltek arról, segítenek-e társuknak, ha az a folyosón elesik és mások kinevetik; vesznek-e a padon hagyott cukorból, ha senki sem látja; puskáznak-e ha a tanár bármi miatt kilép az ajtón […]
Tovább olvasom