Sóvár pillantás István bácsi háta mögé, az asztalra; azt mondta, aki először éri el a bordásfal tetejét, kap egy tábla csokit. Meg hát…. a hitről volt szó. Na de… hol a csoki? Mert az asztalon nincs 🙁

A kis elsős el tudja olvasni az ‘a’ betűt, mert már megtanulta. Ő még nem tudja összeadni a kétjegyű számokat, de a másodikos már igen. Mert megtanulta. Így tovább, mindenki személyre szabott feladatot kapott, amit az eggyel lentebbi osztály még nem tud. Hatodikban már a vulkán részeit is tudják – mert megtanulták. Vannak dolgok, amiket “ha álmunkból ébresztenek is fel, tudunk”. Ilyen a mennyei Atya “hívószáma”.

“És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem.”

Zsoltár 50,15.

Aki először éri el a bordásfal tetejét, kap egy tábla csokit! Interjú a győztessel;

  • Miért indultál el?
  • Mert szeretem a csokit.
  • Azt nem mondtam, hogy a csokit most kapod meg!

(sanda pillantás az asztalra…csoki sehol…)

Ne felejtsd el; ha hívod Őt, ott van mindig. “Fel fogja venni.” Lehet, hogy nem pont azt a választ fogod kapni, amit vársz. De mindig azt, amire szükséged van. Megígérte, hogy nem hagy el soha!

A csoki a zsebben volt. ❤ és végül megkapta a kitartó.