Beszéljünk ma a vitákról! Hogyan vitatkozzunk? Mire jók a viták? Mire jók a véleménykülönbségek? Arra, hogy formálják a világról alkotott nézeteinket, gondolatainkat. A diákok sokszor unalmasnak tartják a tanórákat, bizonyos tantárgyakat. A tanárok próbálják érdekesebbé, élményszerűvé tenni az oktatást, próbálnak hasznos, életszerű tudást átadni a tanulóknak, de ez nem mindig sikerül. Más a hasznos a diáknak, és sokszor más az érdekes a tanárnak. De mit tehetünk? Hol a határ a nézetkülönbségek elviselésében? Tüntethetünk, petíciókat adhatunk be a minisztériumokba, vagy lelőhetjük a más nézeteket vallókat? Biztos mindenki hallott Charlie Kirk meggyilkolásáról a múlt héten az USA-ban. Hívő keresztény ember volt, aki bátran elmondta véleményét a migráció, a homoszexualitás, a hit kérdéseiben. Vállalta a vitát a tévéstúdiókban, az egyetemisták között. Megosztó személyiség volt, indulatokat, érzelmeket keltett, de gondolatait nyíltan vállalta, ezért megölték.
Merre tart a világ? Vannak-e a gonoszságnak korlátai? – tehetjük fel a kérdéseinket ebben a korszakban. Bizonytalanok vagyunk ebben a bizonytalan világban, de meg lehet kapaszkodni egy biztos pontban: Jézus történelmi személyében, Aki azt tanította, hogy ne a bosszúvágy, a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesüljön a szívünkben, ha bántás, fájdalom ér bennünket. Ne erőszakkal oldjuk meg a vitás kérdéseinket, mert az erőszak, a gonoszság újabb erőszakot szül, hanem imádkozzunk azokért, akik minket bántanak!
Gondolkodjunk el azon: Mi mennyire tudunk megbocsátani? Mennyire tudjuk szeretni azokat, akik nekünk ártanak itt az iskolában is? A csúfolódásra hogyan válaszolunk?
Köszönjük Urunk, hogy Te szelídségre, megbocsátásra figyelmeztetsz bennünket, és tanítasz az isteni szeretetre, ami arra is képes, hogy azt szeresse, aki őt gyűlöli.
