A múlt héten arról beszéltünk, hogy ne építsük életünket ingatag alapokra: pénzre, hatalomvágyra, egészségre vagy hírnévre, hanem építsük Jézusra, aki hitt bennünk és értünk áldozta életét.
A mai témánk az egymáshoz való csiszolódás, az egymáshoz való viszonyunk. Ha megnézünk egy képet, amin egy nyers gyémántdarab van, mire gondolunk?
Tudjuk, hogy a gyémánt annál értékesebb, minél jobban meg van csiszolva. Ezért már brilliánsnak is nevezik a csillogása, a fénytörő képessége miatt. Isten kezében mindnyájan nyers gyémántok vagyunk. Rajtunk múlik, hogy akarunk-e csiszolódni, változni. Több ember azzal mentegetőzik, hogy rossz helyre, hátrányos helyzetbe született, nem elég okos, nem elég ügyes. Ne felejtsük el, hogy sokkal értékesebb egy csiszolt kicsi gyémánt, mint egy nagy csiszolatlan. Ha engedem, hogy formáljanak, ha én is teszek a változásért, akkor sokkal drágább leszek Isten előtt. Sokszor Isten megpróbál bennünket, ami fájdalmas, szenvedéseket okoz, de megedzi a hitünket. Próbák lehetnek a beszólások, a sértések, a fenyegetések keltette félelmek, a hűtlenségek, az anyagi nehézségek, amik ellenünk irányulnak. Gondoljunk Jézusra, akinek nem volt lakása, nem volt jövedelme, s egyik tanítványa csókkal árulta el, de Isten mégis gondoskodott róla. Jusson eszünkbe, hogy a nehéz helyzetek fognak minket megváltoztatni, jellemünket erősíteni, nemesíteni. Ehhez kérjük Isten erejét és vegyünk példát Jézus megpróbáltatásokra adott válaszaiból!
