A múlt héten itt volt a Boldogságkeresők csapata és az iskolai zaklatásokról tartottak előadásokat, csoportfoglalkozásokat. Ma is gondolkodjunk el azon, mit okoznak ezek a jelenségek az osztálytársak közötti viszonyokban! Mi történik, ha folyamatos a bántás, a bosszantás az osztályokban, az iskolában? Ismerjük Toldi Miklós irodalmi példáját, aki egy ideig tűrte bátyja, Toldi György vitéznek a bosszantását, de aztán felkapta a malomkövet, s egy katona halálát okozta. A harag fordulhat mások ellen, de irányulhat önmagunk ellen is. Mit tehetünk mi az iskolai zaklatások ellen? Először is le kell szögeznünk, hogy a zaklatás gonoszság. Ha csúfolódunk, ha beszólunk társainknak, vagy nem teszünk ellene semmit, a gonoszság részei leszünk. Három szinten is tehetünk a rosszindulat, a kegyetlenség ellen.
Az első: az egyéni szint. Határozzuk el, hogy nem akarok ilyen lenni. Ezzel a szándékkal kezdődhet a változás, ezután következik, hogy ellene állunk ennek az indulatnak, s mellé állunk annak, akit bántanak. Ehhez bátorság, kitartás és segíteni akarás szükséges.
A második szint: az osztályok szintje. Különleges felelőssége van az ott lévő hangadóknak, hogy megvédjék azokat, akiket bántanak. El kell tudatosan dönteniük, hogy a sötétség vagy a világosság oldalára állnak, az igazságot, jogosságot, vagy a bűnt képviselik.
A harmadik szint: az iskolai szint. Ha egy magasabb osztálybeli látja a bántalmazásokat, felelős lesz azért, hogy megvédje a kisebbeket, vagy szóljon a tanároknak, hogy az igazságtalanság eltűnjön az iskolánkból. A nagyok érettebbek, felelősségük sokkal hangsúlyosabb, mint a kisebbeké! Szövetséget köt az iskolánk a diákokkal, ezért imádkozunk is: iskolánk olyan hely legyen, ahol nincs zaklatás, nincs bántás, nincs sértegetés.
Akiben ilyen indulat van, az ítélje meg magát, hogy valóban a békesség legyen az uralkodó intézményünkben!
