Köszönjük Urunk, hogy ma is belenézhetünk a Te szereteted tükrébe, köszönjük, hogy elfogadsz úgy minket, ahogy vagyunk, és formálsz, gyógyítasz bennünket, ha szükségünk van rá.
Mai témánk: a gondolataink. Gondoljunk arra, hogy min járt az eszünk tegnap este. Rossz, vagy jó gondolatok? Honnan jönnek ezek? Milyen forrásból táplálkoznak? Sok eredetük lehet: egy film, egy könyv, egy kemény rockzene, ami félelemmel, rettegéssel tölt el bennünket, vagy egy beszólás az iskolatársunktól, ami megbántja a lelkünket.
Mit kezdünk ezekkel az információkkal? Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk, vagy visszautasítjuk ezeket! Szeretnénk egyediek lenni: befestjük a hajunkat, tetováltatjuk a bőrünket, de nem ezektől a külső jegyektől leszünk különbözőek, értékesek Isten előtt, hanem attól, hogy Isten üzenetét fogadjuk a szívünkbe: „Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippiekhez írt levél 4:8-9.) Igyekezzünk kiűzni a gonosz gondolatokat az elménkből, hogy ne érjen el a szívünkig, hanem Jézus szavai eresszenek bennünk gyökeret, aki annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk a kereszten. Ez történelmi tény ugyanúgy, hogy tudjuk, létezett Poncius Pilátus, a szemtanúk, a tanítványok sokasága 2000 évvel ezelőtt.
Hogyan tudjuk ezt az igazságot táplálni a szívünkben? Úgy, hogy nem hallgatunk a „hazugság atyjára”, az ördögre, aki ki akarja lopni szívünkből az isteni szeretet, a jézusi áldozat igazságát: „Jézus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Pál levele a rómaiakhoz 5. rész) és „azért jött, hogy életünk legyen” (János ev. 10:10.).
