Köszönjük Urunk, hogy ma is láthatunk Téged, ha nem is a szemeinkkel, de a szívünkkel megtapasztalhatjuk közelséged, bárhol is vagyunk, Te velünk vagy.
A szünet előtti héten arról beszélgettünk, hogy ne vegyük el, ami a másé. Megvitattuk Dávid király esetét, hogyan vétkezett Betsabéval, s annak milyen következményei lettek. Kegyelem lehet az, ha kiderülnek a bűneink: ez a mai témánk is.
Különbség van a bűnök súlyossága között. A hazugság, a csalás, a lopás mértéke befolyásolja a lelkiismeretünkre helyezett erkölcsi terhet is. Például a hazugság annál nagyobb, minél közelebbi rokonunknak hazudunk, ezért ne hazudjunk a szüleinknek, a testvéreinknek. A Misszió című filmben láthatjuk egy rabszolgakereskedő életét, aki megölte a testvérét, és indiánok elrablásából és rabszolgává tételéből gazdagodott meg. Ezek a bűnök ránehezednek, nyomják a szívét, s úgy érzi, hogy nincs tovább értelme az életének. Összekötözi a fegyvereit és cipelni kezdi, hogy ezzel a teherrel nyerje el Isten bocsánatát.
Csatlakozik a szerzetesek térítő munkájához az indiánok között. Amikor a bennszülöttek meglátják és kést ragadnak, azt hiszi, hogy megölik korábbi tetteiért, ő hagyja, hiszen leszámolt az életével. De nem vetnek véget az életének, hanem a terhét vágják le a nyakáról, ezzel fejezik ki, hogy megbocsátottak neki. Ezért kegyelem az, ha kiderülnek a bűnök, mert meg lehet szabadulni azok súlyától, nem kell egész életünkön át cipelni. A bűneinkkel szembe kell nézni, be kell vallani embertársaink és Isten előtt is, hogy szabadon élhessünk, míg tart a kegyelem, a megbocsátás és a szeretet ideje.
